A mélyben történt geológiai
folyamatokhoz hasonlóak zajlottak kulturális értelemben a felszín fölött
is. Ahogy a tenger makacs következetességgel halmozta föl kincseit, úgy
halmozódott föl itt mindaz az érték, melyet a paraszti fej és szív az
évszázadok során képes volt létrehozni. A mezőségi völgyek lankáiban
megbúvó falvak százaiban magyarok, románok, cigányok élnek együtt
századok óta, egymást inspirálva és egymástól tanulva. Ők szintetizálták
és őrizték meg számunkra a Kárpát-medence talán leggazdagabb, sokszínű,
soknyelvű, de egységes tánc- és zenekultúráját.
Az előadás alkotói tudják, hogy a jövő
lehetősége a múlt gyökeréből sarjad. Azt is tudják, hogy a múlt
megismerésének úgy van értelme, ha az képes hajtóerővé változni a jövő
számára. „A hagyománnyal csak úgy érdemes foglalkozni, ha azt az ember
állandóan újraalkotja. Újraalkotni pedig csak belülről lehet” – vall a
tradícióhoz való viszonyáról Farkas Zoltán „Batyu”, az est
rendező-koreográfusa. Ezt az utat próbálja bejárni Bartókék óta minden
generáció, amely szemét a művészet állócsillagára függeszti és a múltból
(is) táplálkozik.
A Mezőség – Mikrokozmosz című
produkció célja nem csak a „leletmentés”, a vidék zenei-táncos
hagyományának bemutatása. Legalább olyan fontos célja rákérdezni az
egyénnek, a ma emberének viszonyulására ahhoz a hihetetlenül gazdag és
sokszínű tánc- és zenekultúrához, amelyet a Mezőség hordoz, most
alapvetően a városi, a „magaskultúra” szempontjából. Az előadás így a
közösség és a személy viszonyrendszerében a kultúra elkerülhetetlen és
törvényszerű újraértelmezését, a megőrzés mellett tehát az állandó
újrafelfedezés és újraalkotás igényét is közvetíti.
