Folytatjuk az Unokák és nagyszülők hangversenyein rendszeresen előforduló, Szedjük szét és rakjuk össze című hangversenyek sorát. Erkel Ferenc (1810-1893) a magyar zene történetének egyik legnagyobb alakja, akinek mi, az utókor magyar zenekedvelői nagyon sokat köszönhetünk. Nemzeti himnuszunk zenéje, az Operaház létrejötte, a magyar opera műfajának megteremtése fűződik az ő nevéhez. Operái között az egyik leghíresebb az 1844-ben bemutatott Hunyadi László. Erkel ehhez a dalműhöz írta a leghosszabb és leghatásosabb zenekari bevezető zenét, amely önmagában is hatásos koncertdarab. Megszólalnak benne az opera legfontosabb dallamai, de nem egyszerűen egymás után írja ezeket, hanem a zenei formatan szabályait betartó, logikus rendet felmutató szonátaformában.
Olyan mű, amely nagyon megérdemli az elemzést és amelyet ifjú hallgatóink talán jobban is élveznek, ha előzőleg kicsit belelátnak a zeneszerző műhelyébe. Egy másik klasszikus zenei forma, a rondóforma gyönyörű megvalósulása Kodály Zoltán (1882-1967) egyik legismertebb műve, a Galántai táncok. Gyermekkorának egyik kedves helyszínén, a felvidéki Galántán töltött évek emlékét idézi fel a műben, azzal is, hogy korábban éppen Galántán élt cigányzenészek lejegyzett dallamait dolgozza fel a tánckölteményben. Önmagukban is gyönyörűek ezek a dallamok, de külön öröm felfedezni, hogyan, milyen eszközökkel ülteti át őket a szerző a modern, nagy szimfonikus zenekar világába. Mindkét műből meghallgatunk részleteket, majd egyben az egészet.