Táncfarsang, Grecsó Zoltán: Egy faun alkonya

A zenekari költeményt Mallarmé verse ihlette, Grecsó Zoltán koreográfiáját pedig a zenekari költeményre készült balettelőadás mögött húzódó életrajzi és narratív párhuzam. A zenei narratíva szerint az ifjú Faun, amint felfedezi önmagát és szexualitását, a vágyak és a zsongító álom kábulatában a természet mindenségének birtokosaként éli meg önmagát. Nizsinszkijnek, a “táncosok királyának” személyiségére azonban kezdetektől rányomta a bélyegét, hogy sikereit kivételes tehetségén túl szeretője és egyben munkaadója, Szergej Gyagilev szerepének tulajdonította. A koreográfia a megbomló elme csapongásait, az identitásvesztés folyamatát a Faun-történetre rímelteti: összemosva a delíriumos álom és a szétfutó gondolatfolyam állapotát, s egyúttal az egyszerre isteni és emberi öndefiniálás élményét.

1912 telén Budapest Nizsinszkij-lázban égett, ugyanis a fővárosban a világhíres Cári Orosz Balettegyüttes tartott előadásokat. Az Egy faun délutánja előadás nyílt erotikája azonban mind a párizsi, mind a magyar közönséget megbotránkoztatta. Grecsó Zoltán egy új és szokatlan fogalmazásmóddal kívánja a hírhedt előadást színpadra vinni: zenei, költői és mitikus világ, valós-és fiktív síkok keverednek a darabban, a dramaturgiát a biográfiai elemek reflexiója, a skrizofénia felől formálódó valóságérzékelés alakítja. 

Koreográfus: Grecsó Zoltán

Előadók: Egyed Bea, Rusu Andor

Alkotók: Bertók Andrea, Gothár Márton , Halasi Dániel, Zelenka Nóra, Zsalakovics Anikó

Támogatók: NKA, Műhely Alapítvány, Szkéné